Nagy pillanat számomra, hogy leütöttem az első betűket és elindul a blogom. Fogalmam sincs róla el fogja e olvasni valaki is. Mindenesetre komoly izgalommal belevágtam az izgalmas kísérletbe. Olyan ez, mint amikor gyermekkoromban beledobtam egy kavicsot a kútba és folyamatosan azon fantáziáltam mi fog előbukkanni tündér vagy boszorkány.
Szeretném veletek megosztani mindazokat a tapasztalataimat amiket hasznosnak tartok magas és talán más számára is, vagy csak érdekesnek lehetnek. Jelen pillanatban fogalmam sincs mi sikeredik ebből. Azzal, hogy magamnak is megfogalmazok dolgokat, magasabb szintre emelem és megerősítem. Persze,ha hülyeségeket fogok írni azzal is szembesülnöm kell. Úgy érzem ez egy belső kényszer önmagam kifejezésére és megfogalmazására,vagy ki tudja?
Egyetlen gondolat nincs a világon,amit már ne gondoltak volna. Tudok e elég érdekes és egyedi lenni? Én aki igazából sosem írtam? Ki veszi a fáradságot,hogy elolvassa? Nem igazán tudom, de a belső hajtóerő arra buzdít,hogy írjam meg. A kellemes várakozás teli izgalom, amit érzek bearanyozza a délelőttömet. Na jó, leszállok a földre és indulok a konyhába ebédet főzni!
ezzel vitatkoznék: "Egyetlen gondolat nincs a világon,amit már ne gondoltak volna." hiszen mindenki egy-egy individuum, ráadásul a gondolatok jelentéstartalmát másképpen élik meg és/vagy közvetítik, tehát semmi nem lehet soha ua. nemde?
VálaszTörlésSzia, Kedves!
VálaszTörlésMint kezdő pszichológia tanuló kérdezem,ahogy leírtad, jobban érezted magad? Néha le kell írni azt, amit gondolunk, érzünk, és ettől megkönnyebbülünk! Hmmmm! Én olvasni foglak!
állok veled a tűz középpontjában
VálaszTörlésanélkül, hogy visszariadnék
Köszönöm a barátságodat, beleolvastam a blogodba. Nagyon érdekes, tanulságos dolgokat írsz.
VálaszTörlésSzeretném ha a jövőben is megosztanád velem gondolataidat.!
Nagyon boldog nőnapot kívánok: Sanyi
Elnézéseteket kérem,mert csak most találtam vissza a blogomra, annyira "visszatartott" a szorongás attól, hogy talán nem is túl érdekes az, amit leírok. Szóval ezentúl reagálok a bejezéseitekre, megígérem. Elhatároztam, hogy folytatom,mert ha csak egy embernek is sikerül segítenem ezzel, vagy ha csak egy valakit is el tudok gondolkodtatni azzal, amit írok,miért ne? Detre Annamária
VálaszTörlésBizonyosan mindent kigondoltak már, de mindenkiben más és más a hajtóerő, a tűz, a lobogás. Lélekben sincs két egyforma ember, mások az érzéseink, másképpen szóljuk ugyanazt a szót.
VálaszTörlésA magam részéről kíváncsi lennék egy ismert színésznő tapasztalataira, érzésvilágára, úgy hogy nagyon várom a folytatást.
Annak alapján amit írsz őszinte szeretetteljes embernek tartalak, én is nagyon szeretem amit írsz, és téged is szeretlek!
VálaszTörlésSzerintem miden ember sok szerepet eljátszik életében, én is... és nem szégyellem bevallani,hogy szeretem őket! Bátornak és erősnek tartalak amiért nyilván bevallod, hogy te is szoktál félni...meg azért is mert megosztani őszintén ami bennem van ehhez bizony bátorságra van szükség nem is kicsire, köszönöm, szeretlek!