Nagy pillanat számomra, hogy leütöttem az első betűket és elindul a blogom. Fogalmam sincs róla el fogja e olvasni valaki is. Mindenesetre komoly izgalommal belevágtam az izgalmas kísérletbe. Olyan ez, mint amikor gyermekkoromban beledobtam egy kavicsot a kútba és folyamatosan azon fantáziáltam mi fog előbukkanni tündér vagy boszorkány.
Szeretném veletek megosztani mindazokat a tapasztalataimat amiket hasznosnak tartok magas és talán más számára is, vagy csak érdekesnek lehetnek. Jelen pillanatban fogalmam sincs mi sikeredik ebből. Azzal, hogy magamnak is megfogalmazok dolgokat, magasabb szintre emelem és megerősítem. Persze,ha hülyeségeket fogok írni azzal is szembesülnöm kell. Úgy érzem ez egy belső kényszer önmagam kifejezésére és megfogalmazására,vagy ki tudja?
Egyetlen gondolat nincs a világon,amit már ne gondoltak volna. Tudok e elég érdekes és egyedi lenni? Én aki igazából sosem írtam? Ki veszi a fáradságot,hogy elolvassa? Nem igazán tudom, de a belső hajtóerő arra buzdít,hogy írjam meg. A kellemes várakozás teli izgalom, amit érzek bearanyozza a délelőttömet. Na jó, leszállok a földre és indulok a konyhába ebédet főzni!
